Tegnap, illetve most már tegnapelőtt szabadnapom volt. Igen királyul telt...aludtam vagy délután 1ig, utána meg elmentünk északi szomszédainkkal hegyet mászni egy Malvern nevű városkához. Gyalogoltunk vagy 10 km-t a csúcsra, ahol valami szokásos emlékműféleség volt, viszont ami igen tetszett, az a mindenfelé megtalálható vadon termő feketeribizli bokrok. Ezután bávásárlás a Morrison's-ban: faszén, 3 karton sör, érlelt hátszín és vadruccola. Este csak 9 körül kezdtük a sütést, mert még gyorsba heggesztettem hozzá egy rozmaaringos feketeribizlismártást ami kicsit elhúzódott, de addig is fogyott a sör...:)
Szó ami szó, minde elfogyott, nem volt kiemelkedő a menü, de ezerszer jobb volt, mint bármelyik kaja a konyhán. Volt balzsamos vadruccolasaláta, érlelt hátszín, és boros rozmaringos feketeribizlimártás. Ja és persze pirítós, meg a végére egy kis főtt-sült kukorica.:D
Ma szokásos meló volt...azzal a különbséggel, hogy most John helyett, egy Herald nevű indiaival kellett lennem az előételen. Több problémám is akadt: először is senki sem mondta, hogy heti 2x változik a menü. Beállítam, és szokáshoz illően neki is estem a mise-nek, de másfél óra után kérdezte a séf, h mit csinálok, mert ezek a kaják már nincsenek étlapon. Na ennek aztán rohadt mód örültem. Herald meg mindent máshogy csinál, mint John, úgyh bármi amit tálaltam neki nem felelt meg, nem értem miért. Amúgy kezdem látni a problémákat, nem mintha én lennék hivatott felhívni a figyelmet, cak zavar, hogy senki nem tesz semmit. Ezekről majd egyszer bővebben...
Jövő héttől valami tréningen kell részt vennem, meló után este 10 órai kezdettel, minden nap, imádni fogom minden bizonnyal.
Amúgy mondták, hogy túl komolyan veszem a dolgokat a konyhán, de egyszerűen mit poénkodjak azzal, aki leszarja, hogy tálalás után tiszta mocsok a tányér és nem képes letörölni...és panaszkodnak, hogy csak egy bizonyos korosztály jön ide. Hát nem csodálom. Na mind1...Írtam erről a Rupak nevű indiai pókról, vele azóta sem javult a helyzet, a csávó nem is tudom miért jár be...mindenre húzza a száját, ha van munka ha nincs, ha kérdezek valamit az is baj, ha nem az is, este még köszönni sem szándékozott. Megértem én, hogy az indiaiaknak milyen nehéz, mert ha eljönnek otthonról, akkor csak akkor léphetnek előrébb egy munkahelyen, ha engedélyt kérnek rá a nagykövetségen, meg mittoménhol. Hosszú procedúra...de azért ez még nálam is fényévekkel rosszabb. Ma majnem bele is mentem véletlen, mer annyi esze azért volt, hogy maga elé tartott izzó tálcával rohangáljon a konyhán, úgy h nem szól. Istenem...:D
Amúgy összességéban jól érzem magam, ezt a panaszkodást leszámítva, ma megjött a pin kódom a bankkártyához, ami a hél vége felé várható. Már unom is dugdozni a lóvét, úgyh időszerű. A személyzeti kaja, olyan alacsony színvonalra süllyedt, hogy megfogadtam, hogy csak a legvégső esetben eszem belőle. Amúgy sanszos, hogy attól lettem rosszul múltkor, mert többen mondták, hogy szokott olyan lenni, hogy emberek egy kiadós staff-kaja után 3-4 napig rókáznak.
Na ez jó hosszúra sikerült, remélem értelmes is, most nincs kedvem visszaolvasni.
Holnap rakok fel pár képet a kirándulásról, ha minden jól megy. Ja örülök, a kommenteknek, sajnos ez az idő amikor ráérek igazán az otthon hajnali 2 és nem hinném, hogy sokan vannak hasonló helyzetben. Amúgy már csak kb. 120 munkanapnap, 1000 munkaóra van hátra a magammal előre megbeszélt fix munkaviszonyból, utána hátha összejön egy másik Hilton.
Na jó8:)
